Az első magyar jelenlét Észak-Amerikában 1583-ra datálható, amikor Budai Parmenius István elérte az amerikai partokat. A magyarok bevándorlása az Egyesült Államokba a 19. század elején indult el igazán, és több nagy szakaszban vált intenzívebbé. Az 1830-as és 1840-es években számos magyar utazó érkezett, köztük Bölöni-Farkas Sándor (1795-1842) és Haraszthy Ágoston (1812-1869), akik mindketten könyvekben összegezték az Újvilágban szerzett tapasztalataikat. Haraszthy 1844-ben végleg visszatért családjával az Egyesült Államokba, majd később ő honosította meg a szőlőtermesztést és a borászatot Kaliforniában.
Az első jelentős magyar politikai bevándorlás az 1850-es évek elejére tehető. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően több ezer magyar talált menedékre az Egyesült Államokban. A ’49-eseket „Kossuth bevándorlók” néven is ismerték (nevüket a forradalom vezetőjéről, Kossuth Lajosról kapták). Közel ezerre tehető azoknak a magyaroknak a száma – ez a szám az akkor az Egyesült Államokban élő magyarok 25 százaléka – akik az Unió hadseregében szolgáltak a polgárháború idején.
A bevándorlás következő hulláma a századfordulóra tehető. Ebben az időszakban mintegy 1,7 millió magyar állampolgár érkezett az Egyesült Államokba. Az otthonukat főként gazdasági megfontolásból elhagyók többnyire vidéki területekről érkeztek, de nagy részük amerikai ipari városokban és északkeleti bányavidékeken telepedett le. Az Egyesült Államokba kivándorolt magyarok többsége 1890 és az I. világháború 1914-es kezdete közötti időszakban érkezett meg. A 20. század elején bevándorló magyarság számának jelentős megugrása meghatározó szerepet játszott az erős amerikai magyar közösségek létrejöttében szerte az Egyesült Államokban, és ennek a fejlődésnek köszönhetően sikerült megőrizniük saját nyelvüket és kultúrájukat. A magyar bevándorlók leginkább három városban, Clevelandben (OH), Chicagoban (IL) és New York Cityben (NY) telepedtek le.
E közösségek közül sokan megőrizték nyelvi és kulturális kapcsolataikat szülőhazájukkal egyházakon, testvéri szervezeteken és magyar nyelvű újságokon keresztül. A hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvétele és a diplomáciai képviseletek, konzulátusok megnyitása szintén fontos kapcsolatot teremtett a két kultúra között. Ekkoriban kezdtek neves amerikai magyarok teljesítményükkel kitűnni bizonyos területeken. Köztük sorolható a magyar származású újságíró és lapkiadó, Pulitzer József is, aki számos nóvumot vezetett be az újságírásba, és támogatta a Szabadság-szobor talapzatához szükséges anyagi forrás összegyűjtését.
A legjelentősebb magyar bevándorlási hullám az 1930-as évekre tehető. A fasizmus és a nácizmus európai terjedése több ezer magasan képzett tudóst, kutatót, művészt és zenészt késztetett Magyarország és Közép-Európa elhagyására, illetve arra, hogy biztonságos menedéket keressen az Egyesült Államokban. A II. világháború után magyarok ezrei éltek táborokban Olaszországban, Németországban, Ausztriában és Franciaországban a szovjet csapatok és a kommunista elnyomás előli elmenekülésüket követően. A menekülteket „Displaced Person”-ként nevezték, és sokan az 1948-as jogszabály, az ún. Displaced Persons Act alapján léptek be az Egyesült Államokba.
Az utolsó nagyobb emigrációs hullámot az 1956-os forradalom váltotta ki, amikor a magyar nép szembeszállt a kommunizmussal és a szovjet birodalommal. A forradalom leverését követő napokban és hónapokban tömeges bebörtönzésekre került sor, és kb. 200 ezren kényszerültek elmenekülni hazájukból. 1956-ban és 1957-ben több mint 35 000 magyar polgár érkezett az Egyesült Államokba Magyarországról, főként úgy, hogy első lépésben a határon túlra, Ausztriába menekültek, majd onnan kerültek Amerikába. Az 1956-os magyar forradalom menekültjeinek támogatására Dwight D. Eisenhower létrehozta az Elnöki Bizottságot a Magyar Menekültek Megsegítésére. A magyar menekülteket 1956. november és 1957. június között először a New Jerseyben található Kilmer táborban (NJ) helyezték el.
Számos ‘56-os, illetve más emigrációs időszakhoz köthető amerikai magyar komoly tudományos, illetve kulturális teljesítményt ért el befogadó országában, az Egyesült Államokban. Neves amerikai magyarok között említhető például Neumann János, Teller Ede, András István Gróf (az Intel Corporation korábbi vezérigazgatója), Udvarházy F. István (az Air Lease Corporation korábbi vezérigazgatója), vagy a Microsoft Excel fejlesztője, Simonyi Károly. A prominens magyarokat és amerikai magyarokat felsoroló lista itt található.
